Hogy mennyi az annyi?
Korecz Márk fotóművész beszélt erről a "kényes" témáról.
Végre valaki kiáll az igazi művészek oldalán és felnyitja a naiv közönség szemét, hogy ki a profi és ki a hobbista!
Mivel egyáltalán nem összekeverendő! Mert amíg a profi művész egy vállalkozást vezet a hobbista csak játszik...
Nagyon tanulságos olvasmány. Köszönöm ezt a cikket, minden profi fotóművész nevében!
Érdemes elolvasni! :)
Mennyit lehet elkérni egy fotózásért?
Beszéljünk
a pénzről, őszintén, mert ezt még tudtommal nem sokan tették meg, pedig
illene. Talán ez az első lépés afelé, hogy ne romboljuk tovább a saját
iparágunkat. Mennyi az annyi?
Van egy régi mondás, amit mindig is szem előtt tartottam:
“Dolgozz ingyen, vagy dolgozz rendes áron, de sose dolgozz olcsón!”
Persze
ez némi kiegészítésre szorul, főként az ingyenmunka része. Rengeteg
cikk megjelent már arról, hogy miért ne dolgozzunk ingyen. Ezt most nem
kívánom taglalni, a lényeg az, hogy tényleg ritkán tegyük, csak akkor ha
MEGÉRI NEKÜNK ingyen dolgozni. A “megéri” itt pedig nem azt jelenti,
hogy ott lesz a nevünk a kép mellett, mert az ló…-t se ér, ezt lássuk
be. Akkor éri meg ingyen dolgozni, ha olyan komoly referenciaanyagot
gyűjtünk be általa, amilyen eddig nem volt, és portfóliónk egyik
legbecsesebb eleme lesz a végeredmény. Van még pár speciális eset, de
most nem ez a cikk témája…
Amikor
azt számolgatjuk, hogy mennyi pénzt kérhetünk el a fotózásért, több
dolog mentén is elindulhatunk a számításban. Rendszerint a fotósok “per
óra” vagy “per kép” konstrukcióban gondolkoznak. A per órát csak
bizonyos esetekben javasolnám, ugyanis arra készteti az ügyfelet, hogy
pörgesse a munkát, hogy minél kevesebb időt szánjon a fotózásra, így mi
fogjuk a rövidebbet húzni, mert nem lesz időnk alkotni.
Nem
elég azonban egy általános árat megfogalmazni órára vagy képre
lebontva, mert a kalkulált ár több dologtól is függ. Lásd alább,
magyarázva:
Először
is írjuk össze, hogy mennyibe került a felszerelés, amit eddig
összeszedtünk, amivel dolgozunk. Gondolom ezzel nem mondtam újat, de
mégis vannak, akik 5.000 Forintért meg ingyen fotóznak portfóliót. Ők
nem gondolják végig, hogy vettek borsos áron egy fényképezőgépet
objektívvel, hogy vettek vaku(ka)t, állványt, számítógépet amin
feldolgozzák, hogy el kellett jutni a helyszínre, hogy ezek a cuccok
áramot fogyasztanak. Hogy az idejüket erre szánták, ahelyett hogy pénzt
termelő, vagy családot, baráti kapcsolatot építő tevékenységre vagy épp
manapság oly’ drága pihenésre fordítanák. Nyilván mindig akad majd
olyan, aki azt mondja “ez nekem csak hobbi, nem kérek érte pénzt” vagy
épp olyan, aki így próbál meg csinos lányok közelébe férkőzni. Őnekik is
azt tudom mondani, hogy akkor térjenek vissza a fent leírt
aranyszabályhoz: Dolgozz ingyen, vagy dolgozz rendes áron, de sose
dolgozz olcsón. Ha csak hobbi, ha csak csajozni akarsz, akkor fotózz
ingyen, mint az internetes mémmé vált Barabás “kolléga”. Akkor minek
kérsz el érte 5-10ezer forintot? Jól jön egy kis zsebpénz a fizu mellé?
Akkor miért nem kérsz el többet? Több zsebpénz még jobban jönne nem?
Gondoljuk
végig, hogy mennyi időt töltünk munkával. Az idő pénz, ezt is tudjuk.
Egy órát kellett fotózni, négyet, nyolcat vagy tizenkettőt? És ne csak
arra gondoljunk, hogy “1 órát kellett fotóznom”, ha abban az egy órában
készült képeken otthon még 8 órát dolgozunk, hogy utómunkázzuk és készre
varázsoljuk. Ha még órákat, vagy akár napokat görnyedünk a számítógép
fölött, azzal értékes időt veszünk el a fent már említett pénzkereső,
vagy emberi kapcsolatokat építő tevékenységtől, vagy akár a pihenéstől. A
fene megette az egészet, ha egy hétig a múlt heti esküvő képeivel
bíbelődünk, majd másnap fáradtak vagyunk a munkahelyen, az
asszony/gyerek csak a hátunkat és a monitor fényét látta az arcunk
helyett napokig, és még rendes pénzt se kerestünk mindezzel. Hamar meg
fogja utálni a környezetünk a kis hobbinkat, ha így teszünk.
Vegyük
figyelembe, hogy mennyire összetett és/vagy eszközigényes fotózás? Ez
is bizony szempont lehet. Ha csak mi magunk vagyunk meg a fényképezőgép,
és nincs más dolgunk csak kattintgatni (ld. a legtöbb
rendezvényfotózás), az teljesen más tészta, mint ha ki kell vinnünk 2-3
vakut fényterelőkkel, állványokkal a helyszínre, azokat cipelni kell,
felállítani, beállítani, összeszerelni, hazacipelni. Sokszor egyedül
ehhez kevesek vagyunk, és kell egy segítő barát vagy asszisztens vagy
akárki. Olyan is előfordulhat, hogy az ügyfél ott van a helyszínen, és
meg kell mutatni neki a képeket. Laptopra, külső monitorra kivetítve,
tabletre áttéve. Hovatovább olyan is lehet, hogy a kellékeket is magunk
kell vigyük, legyen szó bármilyen kellékről. Aztán ha még modellt,
sminkest, fodrászt, stylistot, lakberendezőt, főszakácsot, anyámkínnyát
is nekünk kell biztosítani…értitek…
Feltétlenül tisztázzuk a felhasználás módját! A ráfordított idő mellett ez a tényező az, ami leginkább befolyásolja az árat. Csak
a szomszéd lány akarja meglepni a barátját karácsonyra pár fotóval?
Vagy egy cégnek kell a fénykép, hogy azzal a termékét népszerűsítse,
miáltal ő profitot fog termelni? Előbbi nyilván nem az az árkategória,
mint az utóbbi. Sőt,
tovább bonyolítom a helyzetet. A szomszéd lány akar pár fotót, de nem a
barátjának, hanem modellkedni szeretne és portfólióba kell. Ezzel ő
pénzt akar keresni, ergo máris nem az a kategória, mintha csak a családi
albumba kellene (nyilván egy portfólió fotózással több meló is van,
mint egy családi fotózással, tehát itt nem csak a felhasználás módja
befolyásolja az árat). Utóbbi szitut is lehet bonyolítani: annak a
bizonyos cégnek csak a webshopjába kell egy minden irányból
megvilágított fotó a termékről, amin az jól felismerhető, vagy plakátra
kell egy image fotó, amin a termék legelőnyösebb oldalát hangsúlyozzuk
ki? Utóbbihoz a fotós már saját művészi érzékét adja, ez biza felára. Ne
feledjük, a kreativitásnak, a szépre való érzékenységnek, a tehetségnek
igenis értéke, tehát ára van, mert ez nem lelhető fel mindenkiben! Aki
nem tartja magát művésznek (a legtöbb alkalmazott fotográfus ilyen),
azok is azért belekalkuláják az árba, hogy bizony nekik nem csak
felszerelésük és belefektetett munkaórájuk van, hanem rutinjuk (miáltal a
fotózás garantáltan használható eredményt szül és a leghatékonyabb
időkihasználás mellett, ergo nem húzzuk feleslegesen a megbízó idejét),
továbbá tehetségük, évek alatt kialakult szemléletmódjuk, stílusuk van,
amibe beleszeretett a megrendelő, hisz ezért bízta meg őket és nem mást.
De hogy ne térjünk el nagyon a felhasználás módjától, vegyük figyelembe
tehát, hogy az ügyfelünk várhatóan mennyit profitál majd a fotónk
használatából (sarki fűszeres kér pár képet amivel kidekorálhatja a
boltját, vagy egy sörgyártó akar országos reklámkampányt a képünkkel?),
milyen széles körben szeretné használni (terület szempontjából, ti.
országosan, lokálisan, nemzetközi szinten?), milyen példányszámban
akarja használni (egy kép a website nyitóoldalára, vagy 10.000
példányban kiadott újsághirdetésbe megy?), és persze mennyi ideig
kívánják használni (egyszeri alkalom? egy évig? örökké?). Azt se
felejtsük el letisztázni, hogy csak az övék lehet-e a kép, nem adhatjuk
el senki másnak (stockfotóra például?), vagy épp mi magunk
használhatjuk-e a portfóliónkban? Részben ide tartozik még a csúnyán
szólva “pofára árazás”. Nyilván nem pofára megy a dolog, de igenis van
különbség, hogy valaki Nyíregyházán fotóz esküvőt, vagy a budai elit, a
felső tízezer fotósa. Most nem azt mondom, hogy ugyanaz a fotós budára
kétszer annyiért adja el a szolgáltatását, mint Nyíregyre, hanem azt,
hogy akinek az ügyfélköre kezdetektől fogova a felső 10ezerből kerül ki
mert például oda született, az nyilván drágábban dolgozik, mint az aki
Nyírbátorból indult. Sajnos ez az élet, tetszik vagy nem teszik. Azonban
az eddigi tapasztalataim alapján azt kell mondjam, hogy ebből inkább
csak a felső tízezer fotósa a kiugró példa, hiszen számos vidéki fotós
ismerősöm van Kelet-Magyarországtól Nyugat-Magyarországig, akik igenis
el tudnak kérni rendes árat a munkájukért és jól megélnek belőle. És
valóban, sok olyan ismerősöm is akad, aki azzal indokolja az alacsony
árát, hogy “ez vidék, nem Budapest, itt nem lehet annyit elkérni”. De
igen el lehet. Lehet, hogy nem lesz 20-30 esküvőd egy évben, csak 8-10,
de ezzel a budapesti sincs igazán másképp. Ha ügyesen kalkulálsz,
kevesebb munkával ugyanannyi pénzed lesz.
Végül,
de nem utolsó sorban vegyük figyelembe a hétköznapi költségeinket. Ez
nyilván mindenkinek van, és nyilván sokan nem a fotózásból fedezik,
hanem a főállásukból. De ha nem fotóznának, akkor nem kellene extra
köröket futni a kocsival a fotózás helyszínére, az ügyfélhez átadni a
képeket, nem kellene a belvárosban 400 Forintos óradíjat fizetni a
parkolásért, és a 200-500W-ot fogyasztó számítógépünk se menne annyit,
mintha csak egy irodai főállásunk lenne, ahonnan hazamegyünk és
elmegyünk kutyát sétáltatni, vagy leülünk a tévé elé. És akkor nem
beszéltem még a telefonszámláról, az esetlegesen kifizetett
szoftverekről (bár Magyarországon nem épp a legális szoftver a
jellemző).
+1:
nyilván ott vannak a vállalkozás költségei is, merthát nem feketén
csináljuk a fotós bizniszt, ugye? Kíváncsi lennék, hogy a cikket olvasók
közül ez hány embert érint, de kötelességem leírni. Tehát: járulékok,
adók, illetékek, könyvelő, bankszámla, marketing, stb…
+2:
visszatérő ügyféllel van-e dolgunk, vagy épp mennyiségi kedvezményt
adunk-e? Ezt se felejtsük azért. Visszatérő ügyfélnek illik kedvezményt
adni a hűségéért, és az sem mindegy, hogy egy webshopba 3 dolgot kell
lefotózni, vagy 400 tárgyat. Igaz ez utóbbi azért összefüggésben van a
belefektetett munkaórával és a fotózás összetettségével. 400 tárgyat
valószínű egy szétvilágított tárgysátorban kell lefotóznunk, vagyis katt
– csere – katt – csere, míg egy órát vagy ékszert igényesen
bevilágítani akár több óra is lehet.
Ennyit
a kalkulálásról. A cikk elején azt ígértem, hogy kivesézzük mennyit
lehet elkérni egy fotózásért. Álljanak itt általános árak, egy átlag
magyar, igényes, a munkájára és magára valamit adó, önbizalommal
rendelkező, kellő rutinnal, kreativitással és felszereléssel rendelkező
fotósra levetítve. Ha nem ennyiért dolgozol, akkor valamelyik kritérium
nálad nincs meg, sürgősen pótold. Ha mindegyik megvan és olcsóbban
dolgozol, sürgősen emelj árat, különben rontod a saját és mások üzletét
is. Ha mindegyik megvan és drágábban dolgozol, szívből gratulálok és
rejtsd el ezt a cikket az ügyfeleid elől. :) Na jó nem. Utóbbihoz még
annyit hozzátennék, amit fentebb említettem: “Ne feledjük, a
kreativitásnak, a szépre való érzékenységnek, a tehetségnek igenis ára
van!” Ez egy gumiszerű változó. Ha valaki übertehetséges és überkreatív,
ha olyat tesz le az asztalra, amit más nem tud, az annyit kér el a
munkájáért, amennyit nem szégyell, hiszen a maga területén ha úgy
vesszük monopolhelyeztben van. Ilyen ember azonban a világon is kevés
van, nem hogy Magyarországon. De azért akad néhány.
Na
mennyi az annyi? Ezek az átlagárak, körülményektől és a fentiektől
függően persze lehetnek eltérések, de bízom benne, hogy a kezdőknek (és
néhány profinak is) iránymutatást ad az alábbi lista (nettó árak):
Esküvő:
persze, a legnépszerűbb. 100.000 – 300.000 Forint között. Függ a
rutintól, függ az extra szolgáltatásoktól (slideshow, fotókönyv ecetera)
és persze függ a rendelkezésre állás idejétől. 8 óra? 12 óra? 14 óra?
Külön napon kreatív? Jegyesfotózás? A nagy átlag 150ezer forint körül
fotóz esküvőt és vannak jópáran, akik 200-250-300ezer között. Őnáluk már
jócskán bejátszik a művészi érzék, a márkanév, az ilyenolyan tagságok
és díjak. Nem azért írom, nem kell sajnálni tőlük, ők igenis tettek
azért valamit az asztalra, hogy ennyit elkérhessenek. Aki viszont
100ezer alatt fotóz, pláne 80ezer alatt, az vessen magára! Nyilván nekik
is meglesz a piacuk. Az övéké lesz minden olyan pár, akinek nem fontos a
fotó. Ilyen is van. Engem nem érdekel a foci, mást nem érdekel a fotó.
Mások vagyunk. Akit nem érdekel a fénykép, az nem fog sokat kiadni érte.
Akit meg érdekel, az inkább olcsóbb menyasszonyi ruhát választ, mert
arra 2 év után már rajta kívül senki nem emlékszik, de 30 év múlva is
rendes fotókat nézeget.
Modellportfólió:
nohát itt elég széles a skála. Úgy mondanám, hogy 30.000 – 150.000
Ft-ig terjedjen. Függ attól, hogy kisportfólió vagy nagyportfólió (ergo
4-5 kép vagy 10-12 kép – ennyi egy portfólió, aki 20-30-40 fotót ígér, az nem portfólió, az kattintgatás).
Az
a 4-5 vagy 10-12 kép viszont változatos, bemutatja a modell összes
előnyös oldalát, különféle styling, különféle világítás, különféle
hangulat, vidám, dögös, érzelemteli, haragos, akármi.
És ez a pár kép viszont kifogástalanul legyen retusálva. Nem
gombnyomásos Portraiture, meg Portrait Professional meg Gaussian Blur.
Négyzetcentiről négyzetcentire átvizsgált bőr tetőtől talpig, healing
brush-val és clone stamppel kijavítva, különféle módszerekkel. Ha egy
egészalakos fotóval hamarabb végzel, mint egy óra, és egy headshottal
hamarabb mint 2 óra, akkor kókler voltál. Aki 20-25 retusált képet ad 5
meg 10ezer forintért, az nem a most tárgyalt kategória, hanem a kókler
hobbista, aki akár ingyen is adhatná azt a 20-25 fotót. Pofátlanság
ilyet állítani? Miért? Miért nem találok olyan szobafestőt, aki 5-10ezer
forintért kifesti a kecót? Mer’ ő csak úgy himihumi dolgozik. Nem
csinálja meg szépen csak úgy összecsapja, ezért ennyi. Miért nincs
kőműves, aki vízmérték nélkül csak úgy rakja…mit rakja?…rakosgatja a
falat? Mer’ őneki úgy ez a hobbija. Semmi komoly…”hát most egy hobbiból
rakott falért miért kérjek el többet?”
Reklámfotó: ez egy elég tág fogalom. Azt mondanám, hogy 25.000 – 2.000.000 Ft-ig. Jó széles tartomány mi? Ezzel nem segítettem sokat.
Mi
a 25.000 Ft? Mondjuk a fentebb említett fotó a website nyitóoldalára.
600×300 pixel, semmi más felhasználás nincs, és nem kellett érte
kibérelni a Gresham Palotát.
Mi
a 2.000.000 Ft? Országos, vagy épp nemzetközi reklámkampányhoz egy
multicégnek készített EGYETLEN, vagy maximum 2-3 fotó (de akkor
ugyanarról a témáról csak más formátum vagy más szög), és mindez
all-media, vagyis mehet plakátra, nyomtatásba, szórólapra, netre, tévébe
akárhová. Igen, ez ennyi. Ha nemzetközi, akkor mégennyibb. Akkor is
közel ennyi, ha a fotó eredendően nem nekik készült csak mondjuk
hobbiból, de megvennék felhasználásra. Ha nekik kell készíteni és
előkészületet, stábot, helyszínt, modelleket, kellékeket igényel, akkor
pláne ennyi! Na és mi van a kettő között? Magazin címlap 50.000 –
200.000 Ft körül, nyilván függ attól, hogy az ELLE-ről beszélünk-e, vagy
a Színes RTV-ről (ezek nem az ő áraik, csak találomra írtam egy-egy
nevet, esetleges egyezés csak a véletlen műve lehet). Ne feledjük, hogy
ha címlapot készítünk, akkor ők a mi fotónkkal akarják eladni az
újságjukat, hiszen ezt látja meg először a vásárló, ha elég
figyelemfelkeltő a fotó, akkor emiatt fogja levenni a polcról és
belenézni, ne adj Isten megvenni.
Imagefotózás: ez
is klasszikus. Kéne fotó a cégről, az itt dolgozó emberekről, meg kéne
pár igazgatói portré is a weboldalra a Kapcsolat menübe, meg a belső
céges újságba is, mert Gézával lesz egy interjú, meg ha már itt vagy,
csináljunk már néhány életképet az új gépsoron, mert EU-s támogatásból
vettük és hát lássák mi lett belőle, Józsi gyere ide, vedd fel a
védősisakot meg a szemüveget, mert ez az úr csinálna néhány képet, ahogy
nyomkodod a gombot az új gépen, Pista eriggy a géptű’! Nah… szóval itt
is nézzük azt, hogy mennyire eszközigényes a dolog és hány órát
töltöttünk el és hova készülnek a képek. Ez is lehet 30-40ezer forinttól
100-150-200ezer forintig, nehéz így megmondani. 150-200ezres kategória
már az, amikor egy komplett szállodát fotózunk be a webodalukra, booking
oldalakra, meg a prospektusokba, mindezt világítástechnikával, esetleg
1-2 modellel.
Családi fotó, babafotó:
másik kedvelt téma. Nem sokban különbözik mondjuk egy egyszerűbb
modellfotózástól, vagy egy külön napon tartott esküvői kreatív vagy
jegyesfotózástól. Átlagosan 40.000 – 60.000 Ft, ebben van 10-15 retusált
fotó. Ha nem spilázzuk túl a retust (mondjuk nincs rá szükség), akkor
legyen 20 utómunkázott fotó. De ezek mind max 2-3 háttérrel és
beállításban, tehát nem töltöttük el azzal az egy családdal vagy babával
az egész napunkat, hanem kb 3-4 óra alatt (? babafotósok
megerősíthetnék) letudtuk a fotózást (15-20ezer Ft/ óra, teljesen
rendben van az eszközigényt, és az utómunkaigényt tekintve).
UI:
megelőzvén a jó magyar beszólogatókat és trollokat, akik majd azzal
jönnek, hogy “ennyi pénzt kiadni fotóra, ennyi pénze nincs a magyarnak
mert zsömlére is alig fussa”. Ja persze…de azért okostelefon már csak
annál nincs, aki dacból nem vesz magának, dugig vannak a wellness
hotelek, és Horvátország a magyarok kedvenc nyaralóhelye, a snowboard
meg a legtrendibb téli sport, amit itthon nem valami sok helyen lehet
űzni, így muszáj kiutazni Szlovákiába és Ausztriába. A fiataloknál
minden hétvégén buli van, a szórakozóhelyen hétvégente minimum 5-10ezer
forintot elisznak. Esküvőn 80-100ezer forint a menyasszonyi ruha,
alaphangon félmillió a kaja-pia, 80-100-200ezer a zenekar v. DJ, de a
fotósra nincs 100-150ezer forint? Nyilván mindig van kivétel. De ne
legyünk már naivak.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése